Cyberpunk, mint halott műfaj, avagy eredetit írjak vagy trendit?
Hozzszls(21) Az sfinsider blogon született kritika kommentjei sarkalltak arra, hogy én is véleményt formáljak a témában. Mivel a látszatát is el akartam kerülni annak, hogy szerzőként a saját művem kritikájára reagálnék (az ilyen sosem veszi ki jól magát), ezért inkább saját posztot szentelek neki.
Amikor a Szintetikus álom novelláit írtam, tisztában voltam vele, hogy a cyberpunk ma már nem “trendi” műfaj. De egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy emiatt más téma felé nézzek. Ez a világ régóta bennem volt, imádtam minden szegletét, otthon éreztem magam benne. Nagy élmény volt formába önteni a hangulatát, a történeteit. Nem gondoltam úgy, hogy elsőkönyves szerzőként nekem bármilyen feladatom lenne a honi sf folyamatában, és most sem gondolom. Nem akartam megváltani a világot.
Általános vélekedés, hogy a cyberpunk idejétmúlt téma. Nem értek vele egyet. A nyolcvanas években a CP valóban egy vizionárius műfaj volt, a küszöbön álló legújabb kori technikai forradalom vívmányait álmodta meg a kilátástalan jövő ismerős-ismeretlen helyszíneivel. Mára a kilátástalan jövőből kilátástalan jelen lett, a technika pedig a kivitelezhető álmok korába lépett. De ettől a CP, mint műfaj még nem halott. Nem fog vernei vagy gibsoni profetikus jövőket felfesteni, de a jól ismert paneleken és hangulatokon belül igenis lehet új történeteket elmesélni. Mert ez – bárhogy csűrjük-csavarjuk – szórakoztató irodalom. Szépirodalomba nem egyik napról a másikra emelnek át műfajokat, kár azzal áltatnunk magunkat, hogy az sf-et feltétel nélkül vezethetjük be a magasirodalmi kánonba. A CP létjogosultsága ugyanúgy igaz, mint a galaktikus űrscifiké. A hatvanas-hetvenes évek slágerműfaja - űrutazással, bolygókkal, idegenekkel – elvesztette erejét, amikor szépen lassan realizálódott, hogy a mindennapok romantikus űrutazása nem holnap, de még csak nem is a következő évszázadban fog beteljesülni. Mégsem dobtuk a sarokba a témát, csak elfogadtuk, hogy ez nem több annál, mint amennyinek látszik. Ian Banks regényei erre a legjobb példák.
És azt sem tudom, melyek ma azok a trendek, amelyekhez egy scifi irónak idomulnia kellene(?). Jogos-e az az elvárás, hogy egyszerre írjunk trendit és eredetit? Vajon hol van a scifi irodalomnak az a kis ösvénye, ami garantálja a sikeres regényt, és rá kell-e lépnie annak, aki írni (és megjelenni) szeretne? Mivel a könyvpiacon is a pénz beszél, a kiadók feladata az, hogy megtalálják a középutat az igény (=eladhatóság) és a felvállalt kultúrmisszió között.
Nekem úgy tűnik, a CP ma egy megosztó műfaj. Sokan szeretik, de akik nem, azok ezt hangoztatják (és temetik) is. Nem értem, miért van az ez ellenérzés sokakban, miközben a scifi más alfajai vidáman élnek vagy éppen halnak. Nem fogom az életművemet a cyberpunkra feltenni (jelenleg egy inkább hard sf-nek mondható regényen dolgozom), de szerettem volna valahogy jelezni, hogy cyberpunks not dead.
Szia, Tamás, hát te hol jársz erre, ahol a madár se jár!
Ú. Ez a hard sf izgalmasan hangzik…
Mikor szolgálsz részletekkel!
Csak írni kell, azt ami jön. Lesz akinek tetszik majd, és lesz akinek nem. Na bumm.
Részemről még a CP definíciójában sem vagyok biztos, de ez nem is lényeges. Akárcsak egy űrutazós, időutazós vagy marslakós stb. történetben, CP-ben is lehet jó és rossz történeteket izzadságszagúan és frissen is elmesélni. Szóval várjuk a következőt!
[...] Hozzászólások Galaktika Magazin – Megjelent László Zoltán új regénye, a Nulla pontMerras – Megjelent László Zoltán új regénye, a Nulla pontGalaktika Magazin – Megjelent László Zoltán új regénye, a Nulla pontMerras – Megjelent László Zoltán új regénye, a Nulla pontszs – Megjelent László Zoltán új regénye, a Nulla pont Friss blogbejegyzésekCyberpunk, mint halott műfaj, avagy eredetit írjak vagy trendit?Cinnamon Chasers – Luv Deluxe (Music Video)ÁrnyékgyűrűA haldokló világ újjászületéseCsapó FórumSZEFANTOR #2SFportal – SFblogs Találkozások(OFF) ViccekMagyar álomûrutazásIain M. Banks összes magyarul megjelent könyve eladó nov 30 [...]
Azért a CP profetizmusát ne vessük el még annyira, jó irányba haladunk…
http://psyberfreaks.freeweb.hu/animations/ventilator/ventilator.html
Szerintem itt nem arról van szó, hogy a cyberpunk nem divatos, hanem arról, hogy nem mindegy, hogy írják meg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amit te írtál rossz lenne – jó, de olvastunk már ilyet, sokat. Most megint úgy hangzik, mintha ellened dolgoznék, de hidd el, nem erről van szó. SFinsider is csak annyit mondott, hogy jobban is meg lehetett volna csavarni a történetet, több életet lehetett volna lehelni a világba (én azt sajnálom, hogy ez a “pestes” dolog nem jött át eléggé).
Egyébként ha minden elsőkönyves író ilyen regénnyel jelentkezne és utána csak tovább fejlődne szerintem én lennék a legboldogabb
wmute, elöljáróban leszögezném, hogy részint osztom sfinsider álláspontját – miközben magam is egy cp-regénnyel kezdtem regényírói pályafutásomat. (Ma már biztos máshogy tenném, de akkor ez volt bennem, ezt kellett kiírnom magamból, hogy tovább tudjak menni). Mint az én példám is mutatja, egy első könyv sehogy sem skatulyázza be az embert. A tehetség megvan benned, a következő regényed – mint írod is, és én is reméltem titokban – más lesz, és ez így jó.
Az űroperával felállított párhuzamod azonban szvsz nem állja meg a helyét. Részint Banks maga is úgy veszi elő az űropera-kliséket, hogy megújítja, új tartalommal tölti meg őket, másrészt meg az űropera sosem volt stilárisan, világképben, panelekké merevedett megoldásokban annyira markáns téma, mint a cp.
Úgy nagyjából megegyezik a nemzetközi sf-közvélemény álláspontja abban, hogy ma poszt-cp-ről beszélhetünk, azaz a cp jött, ménsztrímmé válva megtermékenyítette az sf fősodrát, és ma már csak bizonyos elemei élnek tovább.
Ez persze általánosítás, mert mint pl. az endless ismertetői között is olvasható, ma is íródnak “tiszta” cp-k, és némelyik még képes új tartalommal is megtölteni a bevett sablonokat. A kérdés az, hogy első könyvként, kevéssé tapasztalt íróként az ember vállalja-e a veszélyt, hogy neki ez nem sikerül.
Én továbbra is szeretnék még néha CP-t olvasni, függetlenül attól, hogy divatban van-e még vagy sem.
Amíg az olvasóknak is van rá igényük és kedved is van hozzá, miért ne lehetne CP-t is írni?
Egy irodalmi műnek egyébként sem az adja meg az értékét, hogy divatos-e a témaválasztása abban a korszakban, amikor készült/megjelent.
Néha az az érzésem, hogy a CP-vel szembeni ellenérzések egy része életkori kérdés is. A nálam pár évvel idősebbek általában már kimaradtak a CP iráni lelkesedésből. Azt hiszem valahogy úgy, ahogy az én korosztályom többsége meg a steampunk-ból és az animékből.
sezlony sok mindent elmondott abból, amit gondoltam. Mondandóm lényege ennyi: itt egy könyv, ami ékes bizonyíték arra, hogy tehetséges szerző áll a szavak mögött. Akkor meg – az ég szerelmére – miért a legklisésebb alzsánert választja, hogy tálentumáról hírt adjon? Hát nem az a lényege az ismeretlen (én sajnos nem hallottam addig rólad) író első kötetével, hogy kvázi berobbanjon a köztudatba?
A CP megint csak megér egy misét, írok is róla nemsokára. Számomra egyébként az SF utolsó nagy dobása volt, de annyira jellegzetes elemekkel dolgozik, hogy néhány eredeti írón kívül – Gibson, Sterling, Cadigan – önismétlésbe fulladó művek tömkelegét eredményezte. Sokatmondó, hogy a Neuromancer 1984-es megjelenése és mondjuk a Fools (1992) között jött, látott és beolvadt. Fő prófétái is otthagyták, de mint a mór, megtették kötelességüket, és az SF megint gazdagabb lett.
Annak idején a CP futurista volt, ma realistának hat, így nem apellálhat a frissesség erejével ható tematika címére. És ugye, mi wannabe írók újszerűt akarunk letenni az asztalra, nem? (Gondolom, ezért sem volt nagy sikert kint sem a Szabadesés rádió – híján volt annak a fejbekólintó “ilyet se olvastam így még” érzésnek)
Igazad van, nem trendeket kell követni, de azért modernnek kell látszani szerintem. Ez olyan, mintha ma Stendhal stílusával, eszközeivel akarnánk regényt írni – lehet, hogy élvezetes a végeredmény, de minek?
Nincs szó kultúrmisszióról: ha az SF regény nem szórakoztató, megette a fene. Szó sincs arról, hogy az irodalomtörténetet kellene megújítani; ez néhány zsenin kívül úgysem megy az első kötettel.
Az űropera meg – ahogy sezlony is írta – sokkal izgalmasabb, mint régen volt, több és más is (pl. The Quiet War, vagy Greg Egantől a Glory stb.)
A Szintetikus álom – de méginkább az írója – nagyon is ígéretes. Az ígéreteket pedig be kell teljesíteni, valóra kell váltani. Úgyhogy, Tamás, nagyon várom a második, immáron hard SF-es regényedet!
Távolról sem merném magam Bankshez hasonlítani, de a célom nekem is az volt, hogy ismert ‘paneleket’ valami újszerűvel, de főleg ismerőssel megtöltve mondhassak újat a műfajban. Nálam ez a nagy szerelmem, a CP volt. Rz a budapesti miliő sokaknak tetszett és úgymond elvitte a hátán a CP-t, viszont óhatatlanul beszűkítette a lehetőségeket. Elfogadom, hogy szigorúan szakmai szempontból más témával kellett volna indítani a pályafutásom, de nálam minden inkább érzelmi kérdés.
Melelsleg ezzel a mostanában dúló kis CP-viharral több figyelem jutott a könyvnek, mint amennyit egy ‘hagyományos’ sf kapott volna
Tamás, szerintem a fentiekből egy a lényeg: Mivel egy regénnyel csak kivételesen mázlis esetben lehet megváltani a világot (pl. Harry Potter, vámpíros tinitregény), a többieknek marad a tudatos építkezés és fejlődésre törekvés.
Minden újabb megjelent, jó regény egyben erősíti az előzőt is, és teszi ismertebbé az írói nevet, így egy regénytől még nem érdemes csodát várni. A kiadónak sem. Főleg mivel általában 3 regény kell egy szerző nevének megismertetéséhez.
Attól pedig nem kell tartania senkinek, hogy az újabb regényekre ne találnál kiadót, mert szerintem simán fogsz, akár a Tuant, de ha ők esetleg mégsem lesznek lelkesek (ezt nem hiszem), akkor majd mást. Szerintem mindig az első könyv megjelenése a legnehezebb, onnan, ha az olvasói fogadtatás pozitív, egyre inkább nyílnak a lehetőségek. Nálad pedig határozottan bíztató az első könyv fogadtatása.
Egyébként arra nincs recept, hogy mi a jó téma, én azt gondolom, hogy a trendiség helyett az eredetiség az, ami igazán fontos, ugyanis, ha az olvasó olyat kap, amilyennel még nem nagyon találkozott, azt megjegyzi és értékeli. Én legalábbis így olvasok, és ahogy a netes kommenteket nézem, szerintem sokan mások is.
Aztán, ha már írói blog, lehetne kérni valami ködös, figyelemfelkeltő, de valójában semmi konkrétumot nem eláruló ismertetőt a készülő regényről?
Annyiban nem tudok egyet érteni sfinsider véleményével, hogy ha wintermute úgy gondolkodik, hogy “na akkor ez lesz az első könyvem, jó ütős kell, hogy legyen, úgyhogy ezt-és-ezt a műfajt muszáj kerülnöm, ellenben ezzel-és-ezzel majd nagyot robbanthatok…”, akkor az minden, csak nem hiteles és valószínűleg sokkal rosszabb minőségű lett volna, mint a Szintetikus álom. Ez így őszinte, és nem is várhatsz mást valakitől, akinek még a netes nickje is wintermute.:)
(respect neuromancer)
A Szintetikus álom szívből jött, és ez érezhető minden során. Szerintem. Nekem van egy dedikált példányom, és még abba is bele van írva, hogy “Cyberpunk forradalom!”
Én úgy vagyok vele, hogy bár nem tartom magam annak a kimondott cyberpunk rajongó faszinak, mégis inkább egy szívből jövő cyberpunk mint egy erőltetett űropera, hard sf vagy tündérekkel kúrós. Egyetértek Creideikivel.
Chelloveck, Hackett: Akkor itt egy kis ködös figyelemfelkeltés
Az előkészítési fázisban tartó regény 2030 környékén játszódik majd, egy északi-sarki kutatóállomáson, hideg, fehér, klausztrofóbiás feelinggel, és szerephez jutnak benne az ún. Van Allen övek.
Ú. Izgi. Fogadjunk tönkre fognak menni azok az övek! Na, ha kell írásközbeni tesztolvasó, nekem is majd szóljál!
Ígérem, nem szivárogtatok ki idő előtt semmit sem!
“ha wintermute úgy gondolkodik, hogy “na akkor ez lesz az első könyvem, jó ütős kell, hogy legyen, úgyhogy ezt-és-ezt a műfajt muszáj kerülnöm, ellenben ezzel-és-ezzel majd nagyot robbanthatok…”, akkor az minden, csak nem hiteles és valószínűleg sokkal rosszabb minőségű lett volna, mint a Szintetikus álom.”
Miért, John Scalzinak bejött az Old Man’s Warral… (ami ugyan második regény, de első gurítás a kiadók felé. És tarolt.
Ja csak vigyázz mert Hackett is sarkköröset ír…:)
Emlékszem még az északi fényes posztjaira.
wintermute, én is örömest jelentkezem tesztolvasónak, ha érdekel a dolog!
Ahogy én is. Zolival is valahogy így kezdtünk együttdolgozni.:)
Crei: nálam sajnos állandóan változnak a dolgok, így mostanra max. egy kis sarki fény maradt, mert teljesen megváltozott az eredeti koncepció. Egyébként sem a Föld sarkköre lett volna.:P
Köszönöm a felajánlásokat, ha odaérek, valószínű élni is fogok velük
Hackett: ezzel kapcsolatban írok majd neked, egyeztessünk, nehogy keresztbeírjak neked.
wintermute: Na még én se Neked.
Tiszteletem!
Nekem nagyon tetszett a könyved, ezért eldöntöttem, hogy majd írók róla egy cikket a wikipédiára. Ehhez azonban, hogy jó is legyen, szükségem van a borító engedélyére. A magyar jogi törvények szerint ehhez írásos engedélyre van szükségem, tehát ha el tudnád intézni valahogy, hogy az e-mail címemre írsz egy hivatalosan hangzó engedély megadást a Szintetikus álom kötet borítóját illetően, azért nagyon hálás lennék!
Tisztelettel: Rondár